7szilva

Az ember fia az idő múlásával mindig egyre több tapasztalatra tesz szert. Ahogy egyre több időt tölt el a munkaerőpiacon, úgy lát egyre kevesebb dologban lehetőséget. Kipróbált már sok szakmát, megismert sokféle embert, sokféle főnököt, de egy közös minden munkában volt; kevesebbet fizetett mint szerette volna.

Beszéltük már sokszor, hogy Magyarországon igen nehéz elrugaszkodni a százezer forint körüli fizetéstől, még egy jobb beosztásban is. Valahogy a munkáltatók azt gondolják, hogy ez a pénz az élethez elég. Megélhetésre elég, de a jó élethez édeskevés. Az ember meg csak gürizik, hol legalja gyártósori operátorként, hol középvezetőként, jelentősen sosem lett több a pénz. Azt meg tudjuk ugye, hogy a munkahely nem család, hanem az a hely, ahová dolgozni jár az ember, pénzért. 

Aztán ahogy az ember csalódik az ideáiban, a lehetőségeiben, a jónak hitt szakmákban, akkor egyre inkább keresi a joker szakmákat. Induljunk ki abból, hogy mindent meg lehet tanulni. Ha mást nem is, de ezt megtanultam az egyetemen annakidején. Tehát az ember körbenéz a szakmák közt és keres egy olyat, ahol jól lehet keresni. Ehhez nagy valószínűséggel nem lesz szakmája, ezért beiratkozik egy iskolába, ahol elsajátíthatja a megfelelő képestést. Ha megvan a papír, akkor már csak némi trükközés az önéletrajzzal, kreálunk némi munkatapasztalatot, és mehet is a pályázat. 

Az egyik ilyen nagy joker szakma a sofőrködés. Sok ész nem kell hozzá, megszakadni szintúgy nem kell, viszont egy teherautón meg lehet keresni a kétszázat. Gondold el, egy év alatt annyit keresel, mint eddig két év alatt. Az emberek többsége vezet autót, így ennek a szakmának a vállalásához első gondolatként nem kell más, mint hogy szeretni kell vezetni, meg világot látni. Ha ez megvan, akkor jöhetnek az esztergomi látképes papírok tömkelege, mert a B jogsink mellé szükség lesz egy C jogsira, ami kb 250.000 jó magyar forintba kerül, plusz le is kell tudni vizsgázni ugye. Aztán kell a mutatványhoz egy GKI árufuvarozói igazolvány, ez még 70.000 forint környékén mozog, majd egy PÁV 3 vizsga, ami 8000 plusz a pestre utazás költsége. Végül pedig egy kettes típusú orvosi vizsgálat, ami 6000, majd bevésetni a jogsiba az új szakmánkat plusz 4000 HUF. Tehát ha valaki a városában mindent el tud intézni akkor nagyjából 360.000 forint körüli összegért teherautósofőr lehet.

Mit kaphatunk ezért? Egy viszonylag jó fizetést. Persze itt is vannak nagyon zsugori cégek, ahol egy teherautósofőr 90 körül keres, de egy jobb cégnél nemzetközi fuvarozóként a 200 megvan. A magasröptű célokért ötször annyit kell majd küzdeni. Oké, hogy pénzünk van, de ha az ember nem sofőrként akar nyugdíjba menni, akkor még képezné magát, amit nehéz megtenni úgy, hogy alig vagyunk itthon. Ezen kívül kétszer annyit kell küzdeni a párkapcsolat vagy baráti társaság fenntartásáért. Továbbá pedig az otthoni élet illúzióját is fel kell dolgozni. A sofőr otthona a teherautó fülkéje. Persze van szép felújított lakása, esetleg benne asszonnyal és gyerekkel, de ha egy hosszabb szabadságot el kell töltenie otthon akkor előfordulhat, hogy idegennek érzed magad a saját házadban. 

A hab a tortán pedig az egészség kérdése. Valakinek nem bírja a dereka vagy a gerince a sok ülést, és kikészül. Szóval ne tegyünk fel mindent erre az egy lapra. 

Megéri vajon? Mindenki döntse el maga.

A minap olvastam Bezzeganya blogán ezt a cikket. Hogy a férfiak szerepe a családban micsoda, arról nagyjából mindenki mást tart, de azért mi megpróbálkozunk egy kulturális és funkcionális megközelítéssel, még akkor is, ha ezzel az összes nőt magunkra haragítjuk.

Először is, női egyenjogúság ide, vagy oda, amíg létezik férfi és női nem, addig ez a kettő sosem lesz egyenlő. Jogilag lehetséges egyenlőnek lenni, de kulturálisan szinte kizárt. Hiába küzdöttek a nők, hogy a férfiakkal egyenjogúak lehessenek, mikor előtte párezer évig a szokásjog volt érvényben. De talán nem is kell egyenlőnek lenniük, hiszen a szerepeik mások. Egyik se fontosabb a másiknál és egyik sem képes működni a másik nélkül.

Azt elismerem, hogy a mai férfitársadalom elég nagy hányada sajnos a léhűtő kategóriába esik, de én még azt tanultam, hogy a féfinak a kenyérkeresés után szintén jön a második műszak, ami többnyire a maszek munkát, ház körüli karbantartást, esetleg fejlesztést jelenti. Ennek ellenére a férfiak is foglalkoznak a gyerekükkel, amennyi az energiájukból telik, de ne várjuk, hogy 8 óra munka, meg még pár óra maszek után még mosogasson is.

A nők sem úgy élik meg a házimunkát, mint felelősségteljes, tiszteletreméltó munka, hanem mint kötelező rabszolgasors. Márquez nagyszerű könyvében, a Szerelem a kolera idején című alkotásában is nagyon szépen leírja, hogy az apa úgy adja át a lányának a háztartás kulcsát, hogy ez egy kitüntetés is. A lány már elég nagy és érett ahhoz, hogy ezt munkát ellássa, mert a háznak rendben kell lenni. Ja, hogy akkor még nem kellett egy nőnek 8-10 órát lehúzni a gyárban? A nők vívták ki maguknak a kétkeresős családmodellt. Az, hogy ezzel együtt nem tűnt el a háztartásbeli teendőlista, az más kérdés. Tehát nagyjából azóta megy a panaszáradat, mióta a nőnek is dolgozni kell. 

Ezen túlmenően a panaszáradat sem teljesen jogos. Ugyanis szinte minden beszélgetés vagy újságcikk alkalmával abba botlunk bele, hogy a férfi miért nem veszi ki a részét a házimunkából? Akkor én visszakérdezek, hogy a nő miért nem jön le a műhelybe és segít be a maszekba? A válasz erre az, hogy mert az férfi munka, nehéz munka, idegtépő és piszkos dolog. És akkor hol itt az egyenlőség?

Összegezve, a férfiak (jó esetben) nem azért nem veszik ki a részüket a házimunkából, mert épp elvannak meccset nézni, vagy lógatják a lábukat, hanem mert dolguk van, ami a család számára is hasznos. Tehát ha mindkét nem megmarad a maga társadalmilag elvárt szerepénél, akkor az még mindig döntetlen, és akkor ennek függvényében lehet közös megegyezéssel eltérni. Továbbá ha egy férfi hulla fáradtan esik haza meló+maszek kombótól, akkor is lesz valamennyi ideje a gyerekére, mielőtt összeesik, de porszívózásra már nem biztos.

Másképp gondolod? Ellenvéleményed lenne? Írd meg nekünk a 7szilva@gmail.com címünkre, és mi válaszolunk!

Az elmúlt hónapok eseményei nem éppen azt a fajta gazdasági fejlődést mutatják, amit beígértek nekünk. A "még egy kicsit ki kell bírni" politika 20 év után már nem hiteles, az emberek feje alól kihúzzák a kispárnát, és még itt a recesszió is. Mi lesz ezután? Na, akkor gondolkodjunk.

Van egyszer egy tetemes államadósságunk, amiről nagyjából annyit tud az utca embere, hogy van, meg hogy sok. Az adósság az adósság, így vissza kell fizetni, még ezt is tudjuk. Na de miből?

Van egyszer ez mellé egy gazdasági növekedésünk, ami nem hogy növekszik, de a világgazdaság szerint még csökkent is a GDP, tehát itt a recesszió. Ha kevesebbet termelünk, az kevesebb munkahelyet is jelent, és akkor nem lesz miből megfizetni a 27 százalékos áfát, meg a sok különadót.

Azt mondják az embereknek, hogy feketézni tilos, sőt, egyenesen bűncselekmény. Hiába kulturális berögződése a magyarnak, hogy nyomjon egy kis fusit hétvégén, meg néha meló után, mert hogy a szociban még szinte elvárás is volt, de ezt most tilos. Az ember már a szomszédnak sem csinálhatja meg a kerítést anélkül, hogy be ne írná az adóbevallásba. Sőt, odáig süllyedtünk, hogy aki szivességet tesz, vagy csak rendes akar lenni, az gyanús. Inkább kifizetjük, de nehogy már nekünk is tenni kelljen egy szivességet visszafelé. 

Addig oké, hogy nem feketézünk, az is oké, hogy mindenki éljen meg a bejelentett főállásából. Na de ha nincs főállás akkor mi van? Fusizni ugye nem lehet, a szociális támogatások - bár nemszűnnek meg - egyre kevesebbet érnek. Igaz, ma már aki véletlenül is segélyre szorul, azt kinézzük a köreinkből, mert élősködő, miért nem dolgozik, meg egyébként is rohadjon meg. Azt nem nézzük, hogy mellette minden nap esetleg állás után rohangál. Vagy tovább megyek, mi van, ha van főállás, de szart sem ér? Esetleg egész nap melózunk, de kerestünk vele hetvenezret. Azzla mi újság van?

De ugorjunk. Azt mondják a tudás az, amit nem vehet el tőlünk senki, így mivel se munka, se fusi, se segély, a magyar elmenne tanulni az iskolába. De nem tud szerencsétlen, mert nem lesz miből, ha bevezetik a tandíjat. Az OKJ meg mint tudjuk szintén csak egy nagyon drága WC papír szép csomagolásban. Ráadásul a diplomát így is dugdosni kell, nehogy valaki még visszakérje az árát. Bár ha nálam jelenne meg egy öltönyös az ajtó előtt, hogy akkor kéri a képzésem költségeit, akkor inkább a diplomámat adnám vissza egy jókora barna macival a közepén, majd vizes strandpapuccsal verném agyon. Tehát tanulni is úri sport lesz lassan, így a szegény ember mit csináljon, ha nem fusizhat, munkája nincs, segély sincs és még tanulni se lehet?

Hát lelép külföldre! Minden valami kis pénzzel és leleményességgel rendelkező magyar szedi a sátorfáját és nyugatra megy. Feltételezem, hogy mostanában a kiutazást szervező cégeknél égnek a vonalak, ugyanis nem igen kapok mostanában tőlük spamet, mert gondolom olyan jól megy nekik, hogy hirdetni se kell. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy több bloggertársam már szervezi a második honfoglalást. Ugyan nincs kolbászból a kerítés kint sem, de legalább a keserves munkának, a rengeteg túlórának és a megfelelő helyezkedésnek köszönhetően még a leadózott fizetés is nagyságrendekkel többet ér, mint az itthoni. Fussa majd albérletre, kocsira, nagyképernyős tévére, meg az ilyen dolgokra, amiktől embernek érzi magát a magyar, mert lehet vagizni az ismerősök előtt. Válság előtt is a legtöbb hitelt kocsira, tévére, meg mobiltelefonra vették fel, majd most fussa erre a külföldi fizuból. Persze amint megneszeli a kormányunk az első lakókocsikonvojt jön a határzár valami nevetséges indokkal, és ha valaki mégis átjutna, azt meg mindenféle milliós értékű büntetésekkel súlytanák, ha vissza merne jönni. Nehogy már jól érezd magad. És ha nincs munka, nincs fusi, nincs segély, se iskola, se külföld, akkor hogyan tovább?

Hát kérem jön a legújabb divat, amit jó európaiakhoz híven mi alkalmazunk 2006 óta, lehet vonulni az utcára. Lehet tüntetni, transzparenseket írni, ülni a parlament előtt, kukát rugdosni, meg ilyenek. És kit fog érdekelni? A páncélozott Audi 8 centis üvegén keresztül nem hallatszik a panasz. Ráadásul akiknek szól a tüntetés, azok maximum a kényelmes nappaliból nézik a hiradóban lefekvés előtt, hogy mit üzen a nép. Aztán gondol róla valamit, majd lefekszik aludni. Fletó is megmondta, hogy tüntessenek, majd elmennek. Viktor se gondolhatja ezt sokkal másképp. És ha nincs munka, se fusi, se iskola, se külföld, se segély, és még a szavunkat is leszarják, akkor hogyan tovább?

Az jön, hogy a nép nem csak a fülkében csinál majd forradalmat. Ugyanis a sarokba szorított állat is támadásra kényszerül. Az ellehetetlenített és leszart ember meg nem tehet mást, mint hogy elkezdi élezni a kaszát, meg felrakja a zsigulira a dögrácsot. A rendőr, a honvéd, meg a kormányőr sem él már olyan jól, mint 10 éve. Ráadásul a nyugdíjukat is elveszik, lehet hogy a feledés homályába veszne az esküje némelyiknek. Mi lesz azzal a kormánnyal, amelyik már a katonáit sem képes kifizetni? Rohannának a politikusok a reptérre, hogy csak úgy hullik ki a zsebükből a sok aranylánc? Na de melyik reptérre amikor mindet eladták?

És mi jönne ezután? Hát semmi. A legyalult nemzetben a szegénység nem csak dühöt képes megformálni, hanem összetartást is. Ha a pénznek nincs értéke, akkor hamar megbecsüljük a szivességeket, és beállunk a sorba. A szegények közül pedig új vezetők emelkednek ki. Lehet, hogy a jövő politikusai most még éppen a polcokat töltik fel a teszkóban, benzint csapolnak, vagy egy építkezésen lapátolják a murvát valahol. Ahhoz, hogy egy nemzet felemelkedjen, a tagjainak le kell számolni a múltjával. De nem a vezetők döntik el, hogy a nép, hogyan tegye ezt, vagy hogyan gondolkodjon. Nekem se mondja meg senki, hogy hogyan gondolkodjak. Vagy mi lesz? Elvisz a gondolatrendőrség?

Persze ez csak fikció, képzelgés, egy vidéki lakatos gondolatai, aki biztos túl sok filmet néz. Ha vitatkoznál, mást jósolsz, vagy szeretnéd, hogy névtelen ripotot készítsünk a lakókocsikonvojodról, vagy a föld alatti alagútásásról, akkor írj nekünk a 7szilva(kukac)gmail.com blogcímünkre!

Sokan megénekelték már, mégsem egyértelmű sokak számára, hogy mi értelme volt hitelekbe taszítani a magyar embereket, így most összegyűjtöttünk némi infót. Ez amolyan tudd-hogy-értsd szitu.

A múltat mindenki ismeri, talán jobban is, mint szeretné. Mindenre volt hitel a lakástól a búgócsigáig. Csábító volt, hogy az ember azt is megveheti, amire tudta, hogy amúgy sosem lesz pénze. A fizetés régen se volt sokkal több mint most, tulajdonképpen akkor se tudtuk volna megvenni a Passatot, de a hitel ugye mindenkinek mentőöv volt. Régen ha az ember akart venni valamit, akkor keserves munkával összekuporgatta a pénzét, aztán elment a boltba és megvette. Az más kérdés, hogy a hosszú gyűjtögetés alatt még egymilliószor átgondolta, hogy tényleg szüksége van-e az áhítat tárgyára. Ezzel szemben a hitelt felvevő ember az "instant get" érzésre hagyatkozva bármit megvett. Hol itt a probléma? Egyrészt ott, hogy az emberek többsége birka a pénzügyekhez. Reklámok szavára mindent megvesz, amitől a haveri körben némi tiszteletet vívhat ki magának. Nem hogy félre nem tett egy petákot se, de még azt is elköltötte, amit még meg sem keresett. Az egyszerűbbek csak mobiltelefont vettek 1 évre, a durvábbak meg lakást 40 évre.

Amivel senki sem számolt az az érem másik oldala, hogy biza fizetni kell kőkeményen. De ami még ennél is fontosabb, hogy a bankot nem érdekli, hogy miből. Ha elvesztetted a munkádat és csak feleannyi pénzért kaptál másikat, a csekk akkor is jött minden hónapban. Mit mond erre az egyszerű ember? Hogy nem fizeti vissza. Jogos? Hát nem. Egyrészt ha az ember kölcsönkér, akkor azt vissza kell fizetni az utolsó forintig, másrészt pedig a bank nem hagyná, hogy az ember ne fizessen. Miért? Mert az neki is csőd, benne áll a pénz. Ha nem is az összes pénzt, de ha minél többet ki tud verni az adósból, neki annál jobban megéri. Nem volt ez másképp a válság előtt se, csak most munka sincs, hogy legyen miből törleszteni. Nagyjából itt tartunk most. De mi a jövő?

A jövő kéremszépen a mobilitás. Évek óta lehet róla olvasni, hogy a multinacionális cégek azért sírnak, hogy kevés a munkaerő, és ami van, az is drága. A gyáraik könnyűszerkezetes építmények, ha tehát úgy dönt a cég, hogy nem éri meg tovább itt működni, akkor elmegy máshová. Viszont szüksége lesz kiképzett emberekre. Mi lenne tehát a jó? Ha az embereit is vinni tudná, feleannyi pénzért. A cégeknek tehát az az érdekük, hogy a munkavállaló menjen hozzájuk. Ha Győrben van munka, akkor oda, ha Kecskeméten, akkor oda. Hiába makacs a magyar, hogy ott akar dolgozni ahol lakik, mert ezentúl majd nem tud lakást venni. Azért volt célszerű eladósítani az embereket, hogy elveszítsék a lakásaikat, ezáltal nőljön a mobilitás. Mi vár ránk?

Nagyjából el lehet felejteni a saját lakást, az ismerős utcákat, a rokoni kapcsolatokat, a régre nyúló barátságokat, mert biza lakókocsis nép lesz a magyar. Nem lesznek hosszútávú munkák, csak pár hónaposak, ami már most sem ritka. Dolgozunk majd 3-4 hónapot Debrecenben, aztán fél évet fehérváron. És a fizetés? Természetesen éppen annyi, hogy ennivalóra meg a legalapvetőbb szükségletekre fussa, tehát max a minimálbér. Véget ért a társadalmi jólét, rabszolgák leszünk. 

Ki jár a legrosszabbul? Természetesen a rászorulók, a betegek, az idősek, a rokkantak. Egyre inkább látszik, hogy a szociális ellátások fabatkát sem érnek. Bár meg nem szűnnek, de mindig csökkentik. Nézzük csak meg mennyi volt a cslaádi pótlék a rendszerváltás körül és mennyi most. Meglepő az eredmény. 

Bizony barátaim, az életbenmaradásért fogunk küzdeni. Aki persze kicsit tanultabb, az majd lelép külföldre. Bár ott is hasonló lesz az életforma, de egy kicsivel jobb fizetésért. Minél többen mennek ki, annál gyengébb lesz ez a külföldi fizetés. Bízzunk benne, hogy túléljük majd valahogy.

Vitatkoznál? Kiegészítenéd? Lenne egy jó ötleted a kisemberek megsegítésére? Írd meg nekünk a 7szilva(kukac)gmail.com címre!