7szilva

Bizonyára már többen gondolkodtatok azon, hogy a világ összefüggések által működik, tehát a mi álmaink állása is számos más eseménytől függ. Amit megfigyeltem már hónapok óta, hogy az álláskeresés 1 hónapban mindig csak 1 hétig sikeres, a többi héten nem hogy nem hívnak vissza, de még friss hirdetést is alig találunk. Ebben az egy aktív hétben viszont akár három-négy interjúra is behívhatnak, ha ügyesek vagyunk. Ez most csak ilyen rövid post. Eszembe jutott, leírtam, tanuljatok belőle! Csáo!

ui: Nemsoká jön egy post az önéletrajzokkal kapcsolatos csalásokkal is. Majd figyeljétek!

Ezt a kérdést mindannyian hallottuk már, pláne az, aki multinál dolgozik. A vállalatok - mióta világ a világ - igyekeznek kifacsarni a munkaerőből minden hasznosítható erőt, a lehető legkevesebb anyagi ráfordítással.

Még régebben írtam itt a társadalmi igazságosságról és méltányosságról a pénz világában. Ez az, amire mindenki vágyik, mégis kevesen kapják meg. Mit szeretne a legtöbb dolgozó ember? Annyi pénzt amiből kiadásait tudja fedezni (rezsi, megélhetés), néhány extrát tud magának biztosítani (pl. nyaralás, autó, gyorsabb internet, stb), valamint még egy kicsit félre is tud tenni. Emellett szeretne 8 órás munkát, fizetett szabadságot, létbiztonságot, társadalombiztosítást, gyerekeinek jó óvodát és iskolát, munkáját végző rendőrt (hahaha!), és ha a nagyi beteg lesz akkor még idejében odaérjen a kórházba. Nagyjából sikerült is felvázolnom az átlag igényeket. Minden ember más és más, ezért mindenki eltér ettől egy kicsit, de alapjában véve jó lesz. 

"Becslések szerint a mai fejlődés iránya továbbra is az, hogy egyre többen dolgoznak olyan eszközök, tárgyak, berendezések előállításán, amelyek birtokában a tulajdonosnak egyre kevesebbet kell tennie azért, hogy ezek az eszközök az általa kívánt tevékenységeket elvégezzék. Ezen irányzat legvége az autopoiesis (az önteremtés, az önmagát reprodukáló szervezet), amelynek előfutára maga a számítógép. A gépesítés, az automatizálás, a technológiai fejlesztés terén megtett lépések ebbe az irányba, míg a rabszolgatartás, a cselédek, a proletárok, bérmunkások, sorkatonák, a gyermekmunka a munka másokkal való elvégeztetésének irányába mutat." by wiki

Amiket mind leírtunk odafent, az egy vállalat számára megoldandó probléma. Pláne azok a dolgok, amik "járnak" egy munkavállalónak. A hazai vállakozóknak leginkább a fizetett szabadság az ami szúrja a szemüket, mondván minek fizessenek olyan napokért amikor a melós nem is dolgozott? De ide tartozik még a GYES vagy a betegszabadság is. Ezidáig azt gondoltam, hogy kell valamiféle egyensúlyt tartani a melósok és vállalat között, hogy a kihasználás ne kaphasson teret, de számomra végül egyértelművé vált, hogy a végén mindannyian csak számok leszünk. Úgy képzelem, hogy a jövőben nem lesznek állásinterjúk, sem pofára született döntések. A főnök csak megnézi a melós kartonját, és szépen százalékosan fel lesz tűntetve, hogy mennyire bírja a munkát, mennyit tud dolgozni, hány kilot bír felemelni, és ha 110%-osan hajtjuk az illetőt mennyi idő múlva fog kifulladni. És akkor ezeknek a számoknak a függvényében majd a főnök rábök a legszívósabb emberre és azt veszi fel.

Kicsit szélsőségesnek hangzik a példám, de nem kell olyan messzire menni, hogy ilyet lássunk. A sportban már néhány éve ez a rendszer működik, a játékosok statitsztikái alapján adják-veszik a játékosokat egymás közt a klubok. Ennek tükrében beszélhetünk egyensúlyról? Nem. Mit lehet tenni? Alkalmazkodni kell. Aki már megfordult pár interjún az most is tudja már, hogy az állásokat általában a legegészségesebb, legcsaládtalanabb, legproblémamentesebb emberek kapják meg. Aki már tüsszent egyet az a rendszer ellensége. Tessék gyúrni, beszedni a sok vitamint amit a tévé reklámoz, bemagolni a lehető legtöbb szakkönyvet,  hozzászokni a kevés alváshoz, a túlórákhoz, és akkor talán fiatalaon halunk meg, de elmondhatjuk, hogy volt munkánk.

Rég nem jelentkeztem újabb munkahelyi gyöngyszemekkel, mivel több hosszabb külföldi munkához volt szerencsém, de ez idő alatt rengeteg új bejegyzésrevaló gyűlt össze a tarsolyomban. Így hát újult erővel folytatom ahol abbahagytam hétszilvafás mindennapjaimat.

Valljuk be a munkanélküliség egy idegölő, bosszantó és kétségekkel teli időszak mindenki életében. Az a fura émelyítő érzés mindenkinek ott van a gyomrában, akkor is ha ő jött el a cégtől vagy a főnök mondta hogy köszönik az eddigi munkát. Azon túl, hogy az ember úgy kel fel, hogy minden alkalommal a friss álláshirdetéseket keresi, még a reggeli kávé előtt, ki kell találni valamit a szerencsétlenség érzésének megszűntetésére.

Takaríts!

Ez leginkább a nők hobbija. Ha nincs mihez kezdeni, akkor nekiállnak takarítani. Még olyan helyekre is befordítják a porszívócsövet, ahová a legutóbbi tapétázás óta sem. De ha nem egy szénbánya mellett lakunk, akkor ez is véget ér egyszer. Viszont az a pár nap, amíg a porcicák nyávogásával vagyunk elfoglalva biztosan nem gondolunk arra, hogy mikor kínál meg az élet egy jó ajánlattal.

Fejezd be amit elkezdtél!

Mindenkinek van valami hobbija, vagy legalábbis próbálkozott egy-egy szórakoztató szenvedély elsajátításával. De bizonyára mindenkivel megtörtént már, hogy a kezdeti lelkesedés hamar elmúlt, vagy a kitartásunk volt túl kevés a látható eredményig. Nem volt se ideje se kedve az embernek ezekhez a dolgokhoz, amíg volt munka és a taposómalomban volt minden nap. Le lehet porolni a régi Autó-Motor gyűjteményt, be lehet fejezni az elfelejtett fafaragást, elő lehet venni a műhelyben a szerszámokat, vagy le lehet szigetelni végre az ablakot, amiért már 3 éve könyörög az asszony. Az ember alapvetően tevékeny lény, és ha eljut arra a pontra, hogy tényleg nincs mit csinálnia, akkor még a legérdektelenebb dolgok felé is szívesen fordul. Én például befejeztem a garázsomban porosodó autó felújítását. Kissé kelletlenül mentem a műhelybe, de amikor beszívtam az olajsár illatát, akkor tudtam, hogy ezt meg kell csinálni.

Járj társaságba!

Keresd fel azokat az embereket, akiket eddig nem volt időd. Menj emberek közé, mert a bezártság csak ront a helyzeten. Lehet ismét biliárdozni, piacra járni, meginni egy sört a haverokkal, és máris nem gondolunk a bajokra. Nincs kedved? Nem baj! Ha majd ott leszel, akkor már nem fogod bánni, hogy kimozdultál. Az ember kibeszéli a dolgait, meghallgatja mások véleményét. Ki tudja? Talán még egy állást is felajánl valamelyik ismerősünk. Miért ne lehetnénk mi egyszer a protekciósat a sorban? A zsíros állásokat meg köztudottan nem hirdetik meg.

Amit ne csinálj!

Ne tévézz és ne zabáld tele magad! A munkanélküliség velejárója hogy az ember elkezd tunyulni, kockulni és unalomból felfal mindent. Hányszor eszünk ha dolgozunk? Talán kétszer egy nap? Ha meg otthon ülünk hányszor? A nasit se hagyjuk ki! A plusz kilók pedig nem jelentenek előnyt az állásinterjún sem. Ahogy egy randin sem hozza lázba a legtöbb embert a hurka, úgy az interjún sem. És hát a HR-es is ember, még ha nem is látszik rajta. 

Összességében bármi jó, ami lefoglalja a gondolatainkat. Az önsanyargatásból még sosem lett eredmény. A nagy számok törvénye pedig folyamatosan dolgozik, ezért ahogy telik az idő, az egyre több beadott önéletrajzból egyik biztosan befut, csak ki kell várni.

Az ember fia az idő múlásával mindig egyre több tapasztalatra tesz szert. Ahogy egyre több időt tölt el a munkaerőpiacon, úgy lát egyre kevesebb dologban lehetőséget. Kipróbált már sok szakmát, megismert sokféle embert, sokféle főnököt, de egy közös minden munkában volt; kevesebbet fizetett mint szerette volna.

Beszéltük már sokszor, hogy Magyarországon igen nehéz elrugaszkodni a százezer forint körüli fizetéstől, még egy jobb beosztásban is. Valahogy a munkáltatók azt gondolják, hogy ez a pénz az élethez elég. Megélhetésre elég, de a jó élethez édeskevés. Az ember meg csak gürizik, hol legalja gyártósori operátorként, hol középvezetőként, jelentősen sosem lett több a pénz. Azt meg tudjuk ugye, hogy a munkahely nem család, hanem az a hely, ahová dolgozni jár az ember, pénzért. 

Aztán ahogy az ember csalódik az ideáiban, a lehetőségeiben, a jónak hitt szakmákban, akkor egyre inkább keresi a joker szakmákat. Induljunk ki abból, hogy mindent meg lehet tanulni. Ha mást nem is, de ezt megtanultam az egyetemen annakidején. Tehát az ember körbenéz a szakmák közt és keres egy olyat, ahol jól lehet keresni. Ehhez nagy valószínűséggel nem lesz szakmája, ezért beiratkozik egy iskolába, ahol elsajátíthatja a megfelelő képestést. Ha megvan a papír, akkor már csak némi trükközés az önéletrajzzal, kreálunk némi munkatapasztalatot, és mehet is a pályázat. 

Az egyik ilyen nagy joker szakma a sofőrködés. Sok ész nem kell hozzá, megszakadni szintúgy nem kell, viszont egy teherautón meg lehet keresni a kétszázat. Gondold el, egy év alatt annyit keresel, mint eddig két év alatt. Az emberek többsége vezet autót, így ennek a szakmának a vállalásához első gondolatként nem kell más, mint hogy szeretni kell vezetni, meg világot látni. Ha ez megvan, akkor jöhetnek az esztergomi látképes papírok tömkelege, mert a B jogsink mellé szükség lesz egy C jogsira, ami kb 250.000 jó magyar forintba kerül, plusz le is kell tudni vizsgázni ugye. Aztán kell a mutatványhoz egy GKI árufuvarozói igazolvány, ez még 70.000 forint környékén mozog, majd egy PÁV 3 vizsga, ami 8000 plusz a pestre utazás költsége. Végül pedig egy kettes típusú orvosi vizsgálat, ami 6000, majd bevésetni a jogsiba az új szakmánkat plusz 4000 HUF. Tehát ha valaki a városában mindent el tud intézni akkor nagyjából 360.000 forint körüli összegért teherautósofőr lehet.

Mit kaphatunk ezért? Egy viszonylag jó fizetést. Persze itt is vannak nagyon zsugori cégek, ahol egy teherautósofőr 90 körül keres, de egy jobb cégnél nemzetközi fuvarozóként a 200 megvan. A magasröptű célokért ötször annyit kell majd küzdeni. Oké, hogy pénzünk van, de ha az ember nem sofőrként akar nyugdíjba menni, akkor még képezné magát, amit nehéz megtenni úgy, hogy alig vagyunk itthon. Ezen kívül kétszer annyit kell küzdeni a párkapcsolat vagy baráti társaság fenntartásáért. Továbbá pedig az otthoni élet illúzióját is fel kell dolgozni. A sofőr otthona a teherautó fülkéje. Persze van szép felújított lakása, esetleg benne asszonnyal és gyerekkel, de ha egy hosszabb szabadságot el kell töltenie otthon akkor előfordulhat, hogy idegennek érzed magad a saját házadban. 

A hab a tortán pedig az egészség kérdése. Valakinek nem bírja a dereka vagy a gerince a sok ülést, és kikészül. Szóval ne tegyünk fel mindent erre az egy lapra. 

Megéri vajon? Mindenki döntse el maga.